MantraLight

Mégiscsak Szerelem

2011-04-27T12:49:00.006+02:00

Mégiscsak szerelem

Bujkál a szívemen

Elment, de visszajött

Lelkembe költözött

Törékeny pillanat
Elmúlik, megmarad
Végtelen létöröm
Átjár, én megköszönöm

Már lassan hagyománnyá válik, hogy zenénkkel résztveszünk az Istennő templom szertartásain, amelyek az Évkör soron következő időszakának beköszöntét ünneplik. Május elsején természetesen a Szerelem időszakának érkezését ünnepeljük, az alkalomhoz választott zenéink is erről szólnak.
Fekete-Kiss Sándor dalait, a Páros altatót és a Szerelem vár című szerzeményeket meghallgathatod egy korábbi, a cappella formációnk, a Dívák előadásában a Youtube-on - természetesen a MantraLight-tal új köntösbe öltöztettük ezeket a szépséges dalokat.
A Szerelem vár: http://www.youtube.com/watch?v=4T1bad2odwg
Páros altató: http://www.youtube.com/watch?v=GEbDlynvJXI

Saját szerzeményem, a Mégiscsak szerelem MantraLight-premierjére is sor kerül a szertartás alatt. Végül egy érzéki improvizációval is készülünk, amelyet Henry Marshall és Rickie Moore: Be My Goddess című szépséges duettje ihletett, és a novemberi Banyaünnepen már elhangzott, melynek hatására a résztvevők egyetlen, hullámzó-érző körben kapaszkodtak össze.
A Szerelem Ünnep egyébként egy egész napos rendezvény, melyet Veres Kriszta és Pozsgai Nikoletta szervez, és az ő előadásaikat hallgathatod meg a nap folyamán. Este pedig Szerelem Szertartással koronázzuk meg az ünnepet, amelyen az előadásoktól függetlenül is részt vehetsz. A program részleteiről Veres Kriszta holnapján olvashatsz, ahol jelentkezni is tudsz. A helyszín valószínűleg a Hotel Platánus lesz a (Bp. VIII. ker. Könyves Kálmán krt. 44.) lesz, az előadások május 1-én délelőtt 10 órakor kezdődnek, a Szerelem Szertartásra pedig este 19-21 óra között kerül sor.

Várunk szeretettel, szerelemmel!

Salalalala, itt a Tavasz!

2011-03-18T18:54:00.007+01:00

Többek között ezt is elénekeljük március 21-én hétfőn este, az Istennő Templom Pillanat szertartásán, amely a tavaszi napéjegyenlőség megünnepléséről szól majd. "A Tavaszi Napéjegyenlőség pillanatában egybeolvad nappal és éjszaka, egybeér mindaz, amiről elhittük, hogy kettő. A mi földünkön ilyenkor a víz-energia erősödik fel, jó idő arra, hogy hallgassuk a folyó történeteit." - írja Veres Kriszta, az Istennő templom vezetője. Ebben az időszakban mindannyian tapasztaljuk, hogy felerősödnek érzelmeink, sodornak minket magukkal, ha hagyjuk... Én hagyom, rábízom magam a pillanatra, és együtt mozdulok a zenével. Eddigi életem során azt tapasztaltam, hogy jobban jártam, ha az érzéseimre hagyatkoztam, magamhoz öleltem őket, mint akkor, amikor hadakoztam ellenük. Még olyankor is, amikor negatív érzésekről, félelemről, haragról, csalódottságról volt szó. Elfogadtam, átéltem őket, és éppen ezáltal sikerült útjára bocsájtanom a fájdalmamat.

Erről szól a Tavaszi Napéjegyenlőség Szertartás - áramoljunk együtt az érzéseinkkel, és általuk visszatérhetünk az elkülönültség illúziójából az Egység valóságába. Most újjászülethetünk, téli szendergésünkből felébredve friss energiákkal léphetünk ki ismét a világba.

Dalainkkal ehhez a témakörhöz kapcsolódunk: "Átadlak a világnak" című szerzeményem a születés ideális élményét festi le: Gyere, várlak! Átadlak a világnak. Ahol az lehetsz, aki pont te vagy, s nem kell hordanod álarcokat..."

A "Swimming Pool" lassú blues-ritmusára elnyúlhatunk egy teliholdas éjszakán a medence kényeztető vízében, jólesően fogadva az élet ajándékait: "lebegsz csak, és élvezel, mindent, mi most jut neked, nem kéred, csak engeded..." mert hát "...az vagy, aki volnál, hisz' szabad az út - csak hallgasd, mit a szíved súg!"

Az "Önismeret" szárnyán pedig a befelé, önmagunk felé tartó utazás rejtelmeibe avatjuk be hallgatóinkat, melynek egy érett, saját középpontját megtalált ember a végcélja: "Salalalala, itt a tavasz, salalalala, egy felnőtt kamasz, nyitott szívvel, erős hittel, keresi, mert megtalálta, azt, ki ő maga - s most már önmaga."
S hogy mi történik még a dalok között? Ez egyelőre számunkra is meglepetés, miközben biztosan tudjuk, hogy egységes egésszé kovácsolódik a szertartás, melyet minden jelenlévő - a pillanat varázsának erejét használva - saját értékeivel gazdagít majd.

Számomra már a szertartásra való készülődés hatalmas élményt hozott, amit dalaim feldolgozása, közös "újjászülése" jelentett - reményeim szerint hamarosan hangfelvétel formájában is közreadjuk őket. Ha pedig nem bírod ki addig, gyere el hétfőn fél este 7-kor a szertartásra! Jelentkezés és további információk Veres Kriszta honlapján olvashatók.

Téli napforduló: a Fény születése

2010-12-19T22:14:00.004+01:00

Különleges dátum az idei téli napfordulóé: azon kívül, hogy december 21-étől elkezdenek végre hosszabbodni a nappalok, aznap telihold és teljes holdfogyatkozás lesz egyidőben. Ráadásul a 21-es (vagy 12-es) számot is háromszorosan felfedezhetjük az aznapi dátumban: 2010. 12. 21.

Ezen a napon a Levegő Úrnője veszi át a stafétabotot a Banyától, és óvó szárnyai alatt elkezdhetünk megpihenni, életünket újraálmodni. A külvilág nyomása nem efelé terel ugyan minket, de ettől mi még dönthetünk másképp. Az Istennő Templom szertartása e belső csend megteremtésében és újjászületésünkre való ráhangolódásban segít minket.

Zenéinkkel a szertartás témájához kapcsolódunk:

egy igazi téli dallal, a Csontasszony álmával - amely a népszerű Omega-sláger, a Léna feldolgozása - legmélyebb lényegünk, a csontjainkban érzett igazság felé indulunk;
a Hívlak című dal saját szerzeményem, amely az elfojtott érzelmek, a letagadott vágyak újraéledéséről szól;
a Tanulgatom a csendet pedig Bene János gitárosunk dala, amely lírai módon von párhuzamot lelkünk lecsendesülése és a téli táj nyugalma között.

Ha szeretnél bekapcsolódni december 21-én este ebbe a meghitt és mély ünneplésbe, Veres Kriszta, az Istennő Templom vezetője honlapján minden információt megtalálsz ehhez. A helyszín azonban az ott feltüntetett Vista Rendezvényközpont helyett maga az Istennő Templom lesz, amely az Erzsébet krt. 58-ban található.

Banyaünnep és a MantraLight

2010-10-25T20:44:00.013+02:00

November elsején indul az Istennő új évköre, méghozzá a Banya időszakával. A legsötétebb periódusába lépünk most az évnek, egyre rövidülnek a nappalok, egészen a téli napfordulóig. Lelkünkben is éledeznek az árnyak - itt az ideje hát a velük való szembenézésnek. Miféle árnyékok rejtőznek a lelkünkben? A Félelem Árnyai, sokféle álarcban: kishitűség, bűntudat, harag, irigység, önmarcangolás, kétely... Nem szeretjük őket, igaz? Ezért jobb, ha tudomást sem veszünk róluk, gondoljuk. De attól még ott vannak, sőt sokszoros erővel próbálnak kitörni és magukra vonni a figyelmet. Sikerülni fog nekik, ebben biztosak lehetünk.

A Banya időszaka a legalkalmasabb pillanatokat kínálja ahhoz, hogy önként szálljunk le saját Alvilágunkba, ahol Árnyainkkal megismerkedhetünk, sőt, akár meg is barátkozhatunk velük. Hiszen ha magunkhoz öleljük félelmünket, haragunkat, szomorúságunkat, meghalljuk, mit szeretne súgni nekünk. Mert Ők is mi vagyunk, hiába is tagadnánk! Sötét érzéseink csak akkor pusztítanak, ha elnyomjuk őket. Ahogy átengedjük magunkat a hívásuknak, azonnal elkezdenek megszelídülni, és már el is illannak.

A Banya időszaka az elengedés ideje. Az Istennő Templom Papnői által életre kel a mítosz, és Te is leszállhatsz saját Alvilágodba Innannával, hogy ott meghalj, majd újjászüless. Megjárhatod lelked labirintusát, hogy Árnyaiddal találkozva elbúcsúzz azoktól, akiket eddig megtagadtál, így utadban álltak. Eljuthatsz a Bűntudattól a Gyönyörig, ahogy az idei szertartás címe ígéri.

A MantraLight pedig zenéjével, dalaival kísér Téged az utazás egyes szakaszaiban. Ha elszánt vagy és nyitott az elméd, s a szíved, tarts velünk és az Istennő Templom Papnőivel ezen a különleges, belső utazáson! A 3 órás szertartás november elsején, fél 7-kor kezdődik a Vista rendezvényközpontban (1061 Budapest, Paulay Ede u. 9).

Ha jelentkezni szeretnél, e így teheted meg: küldd el Veres Krisztának az ALMAFA szót, a nevedet és a címedet emailben: jelentkezem@vereskriszta.com

Részvételi díj: október 29-ig történő regisztráció és befizetés esetén 4 500Ft * október 29. után 4 900Ft

Hogyan készülsz a télre?

2010-09-13T11:14:00.004+02:00

A természethez kapcsolódó évkör szerint az őszi napéjegyenlőséget követő hat hét az év utolsó időszaka. Most még van lehetőségünk töltekezni, és végiggondolni, hogy mit is hozott nekünk ez az év.

Milyen utat jártunk be fizikailag, a gondolatainkban, érzelmileg és spirituálisan?

Most van lehetőségünk arra, hogy végig gondoljuk, a november elsejével kezdődő - sötétséget, szembenézést és elengedést hozó - időszakra hogyan készülünk fel; mivel tápláljuk majd magunkat ez idő alatt; illetve mi az, aminek az elengedésével egyszerűsíthetjük az életünket.

Ez az időszak mindenképpen lezajlik, akár részt veszünk benne tudatosan, akár nem. Az én tapasztalatom azonban az, hogy sokkal kellemesebb, sőt örömtelibb lehet egy folyamat, ha tisztában vagyunk vele, hogy mi történik.

Szeptember 27-én az ŐSZÜNNEP

szertartásos formája abban lesz a segítségedre, hogy lazíts a szorításodon; megengedőbb légy önmagaddal, és elfogadóbb a benned és körülötted zajló folyamattal szemben; valamint képes légy elengedni a ragaszkodást, amely sokszor olyan helyzetekben is benntart minket, amelyeknek már rég lejárt az ideje. Ha így közelítünk az elkövetkező időszakhoz, könnyedén és örömmel fogunk tudni együtt áramolni mindazzal, ami bennünk és körülöttünk változni kíván.

Az őszi napéjegyenlőség után rövidülnek a nappalok, egyre több időt töltünk az otthonunkban, vagy más épületekben. Jó alkalom ez arra, hogy mélyebben összetalálkozzunk önmagunkkal, és mindazokkal, akik fontosak a számunkra.

Szeptember 27-én, hétfőn, az ŐSZÜNNEPEN

hálát adunk mindazért, amit az elmúlt időszak hozott nekünk, majd pedig felkészülünk a befelé fordulás időszakára. Feltöltődünk dallal, tánccal, zenével, meditációval és finom étkekkel, valamint összegyűjtjük, mi minden az, ami táplálhat minket a most következő időszakban. Ahogy régen a földdel kapcsolatban élők, mi is felkészülünk a télre: lelki táplálékot gyűjtünk az éléskamrába.

Várunk tehát

szeptember 27-én hétfőn, 19.00-21.00-ig

egy olyan szertartásra, amely lehetővé teszi, hogy az elfogadás és átalakulás időszaka is éppolyan örömteli legyen, mint bármi más.

A részvételi díj Ft 2.000,-.

Kérünk, jöttödet jelezd feltétlenül, hogy a kellékekkel és a lelkünkben is készülhessünk rád!

Ezt megteheted itt, egy hozzászólásban, vagy azzal, ha ide kattintva írsz nekünk egy e-mailt.

Itt találkozunk:

Sziddhárta Közösségi Ház,

1062. Budapest, Andrássy út 98.,

I. emelet, Lótusz terem.

A hangulatos teremben cipő nélkül leszünk. Ha van kedved, öltözz az ősz színeibe, és hozz magaddal egy apró tárgyat, amit az Őszünnep során feltölthetsz az öröm pozitív energiáival!

Várunk!

Csodazene

2010-06-23T11:52:00.013+02:00

Hétfő este megtörtént a Csoda. Zenéltünk, énekeltünk, elrepültünk, és akik ott voltak, velünk szálltak. Egyszerű dalokat énekeltünk pedig, egy szál gitár és ritmushangszerek kíséretével. Na jó, az a gitár és a gitáros sem volt azért hétköznapi: Bene János tréner kollégámról van szó, a ritmushangszerek egyike pedig egy sámándob volt, amelyet Sarkadi Kriszta szólaltatott meg elemi erővel. A dalok látszólag egyszerűek, de jól megírtak voltak, és mi felépítettük őket, helyenként 4 szólamban énekeltünk, pontosan kitaláltuk azt is, hogyan vonjuk be a közönséget. De ami még fontosabb: benne éltünk a pillanatban, és ettől valami megszületett. Nevezhetjük Csodának, bár egyre inkább azt gondolom, nem jól használjuk ezt a szót: úgy hisszük, ez egy rendkívüli, ritka jelenség, a normális hétköznapokon túli, véletlenül előforduló, befolyásolhatatlan esemény. És mintha azt is beleértenénk, hogy igazából nem szabadna megtörténnie, és ha mégis, na igen, az egy kivétel, és többet úgyse lesz ilyen, de főleg nem a mi életünkben.

Valóban kiemelkedő, felemelő, isteni élmények, pillanatok élnek Csodaként az emlékezetemben. Érdekes módon az elmúlt 2-3 évben mintha sűrösödnének... Zenélés, éneklés, csoportok, tánc, barátok, munka, szerelem - mindegyikben közös a Találkozás, az Egyesülés, a teljes összehangolódás, minden érzékszervünkkel történő, sőt azon túli egymásrafigyelés. Csoda, igen, Istennel való találkozás, magammal való találkozás, az Életben való feloldódás, repülés, robbanás, vagy éppen körülölelő melegség - valami Igazi. És ezért nem gondolom, hogy a Csoda lenne a rendkívüli. Éppen hogy az az igazi Létezés, mindannyiunk célja, életünk értelme. Nem marasztalható, de újra és újra létrehozható, megélhető. Örömmel, szeretettel, odaadással végzett tevékenységben, bármi legyen is az. És ha ebben az állapotban másokkal egyesülni tudunk, az megsokszorozza az élmény erejét. Elvárni, elképzelni nem lehet, csak menni felé, hittel, odaadással, szabadon. Túllépve a félelmen, szeretettel.

Ez az igazi Művészet: egyesíteni és egyesülni, és ezáltal egy magasabbrendű minőséget létrehozni. Erről álmodtak az alkimisták, erről álmodik a szerelmes férfi és nő, a cégét építő vállalkozó, a tanár, a gyógyító, a szülő... Az Ember. Létrehozni valamit, ami még nem létezett és nem is fog, egyszeri és megismételhetetlen. Feltétele és eredménye az Istenivel való találkozás, az egybeolvadás, Egység élménye. Megláthatjuk a másik ember szemében, megérezhetjük a szívünkben, megmozdítja a testünket, hangokat, szavakat csal elő belőlünk, amelyek egyszercsak összeállnak valamivé amit elképzelni nem, csak érezni tudtunk azelőtt. Hiszen már a születésünk, létezésünk is a Csoda maga! Éljünk hát benne minden percben! Én ezt kívánom magamnak és annyi embert szeretnék magammal hívni erre az útra, ahányat csak tudok.

Domján Móni, MantraLight

http://www.monikaesatarot.blog.hu/

MantraLight stratégia

2010-06-23T07:43:00.009+02:00

Hétfő este a MantraLight zenei formációval létrehoztuk az első produkciónkat, amely olyan extázissal zárult, amelyre a magam részéről nem számítottam. Mondták a lányok, hogy az a feladatunk, hogy katarzist hozzunk létre a rendezvény végére, de ebben a formában extázist sem létrehozni, sem megélni nem volt még lehetőségem.

Jól tettem, hogy bíztam Sarkadi Krisztában, aki elültette a csapatban azt a hitet, hogy ezekkel a pár akkordos és néhány versszakos mantrákkal lázba lehet hozni a hallgatóságot.

Első tanulság: bizalommal kövesd azt, aki előtted járt már azon az úton.

Az egész zenélés furcsán alakult az életemben. Körülbelül 25 évvel ezelőtt azt akartam, hogy a zene legyen az a közeg, ami kitölti a mindennapjaim, és biztosítja a megélhetésem. Mindenkinek, aki megkérdőjelezte ennek a realitását, elutasítottam a véleményét. Viszont minden apró sikert felértékeltem. Pár év után szembesülnöm kellett azzal a felismeréssel, hogy elképesztően sok tehetséges muzsikus van, akiknek könnyed, természetes képessége létrehozni és lejátszani olyan muzsikákat, amelyekért nekem nagyon kemény munkával meg kell küzdenem. Így hosszas belső vívódás után úgy döntöttem, csinálják azok hivatásszerűen, akik erre születtek, én megmaradok amatőrnek. Ezzel párhuzamosan abba is hagytam a gyakorlást.

Második tanulság: minden amatőr zenekarnak van rajongó tábora, aki elhiteti vele, hogy érdemes csinálni.

A sok amatőr és egy félprofi zenekar után magam maradtam a gitárjaimmal, amelyeket egy kivételével szép lassan el is adtam. Közben megtaláltam a hivatásomat a tréneri pályán, és sok egyéb szükségletemmel együtt a szereplési vágyamat is kiélhettem a munkám során.

Carlos Santana mondta: „sok gitártulajdonos van a földön, de kevesen tudnak gitározni”.

A gitáros társadalom egy része szerint Santana sem tud, de ebbe most ne menjünk bele, én szeretem a zenéjét.

Néha belekeveredtem alkalmi örömzenélésekbe, de egyik sem tartott néhány esténél tovább.

Tizenöt éve lehetett, hogy eljutottam gazdaságilag arra az életszínvonalra, hogy megengedhettem magamnak azt, hogy olyan dolgokra is költsek, amire egyébként nem feltétlenül van szükségem.

Ekkor előtörtek belőlem azok a vágyak, amelyeket forrás hiányában korábban nem tudtam kielégíteni. Nagyon óvatosan, tudatosan építkezve elkezdtem hangszereket és stúdió berendezéseket vásárolni. Mondván, mindenki költ valamire, én erre költök.

Nem emlékszem rá pontosan, mikor veszítettem el a kontrollt, de aránylag észrevétlen történt.

Pár éve eszméltem rá, hogy hangszergyűjtő lettem. Többet foglalkoztam a keresgéléssel és beszerzéssel, mint a gyakorlással. Természetesen a tizenakárhanyadik gitárnál is meg tudtam magyarázni, miért van rá feltétlenül szükségem. Most is úgy gondolom, nem csináltam rossz befektetést ezekkel a hangszerekkel, de nagy szerencsém, hogy nem most kell pénzre váltanom a gyűjteményt, mert jelenleg gyakorlatilag pang a piac.

Harmadik tanulság: az érzelmi döntéseinket mindig alá tudjuk támasztani racionális érvekkel és el is hisszük őket.

Azért néha fel-felhúztam a vitorlákat és elindultam a nyílt víz felé, beszálltam, éltem egy-egy lehetőséggel a közös zenélésre, de dagadó vitorlákkal régen nem haladtam célirányba. Lassacskán a szelek elsodortak az EMPA és a MantraLight irányába, és tegnap este ismét felhúztuk a horgonyt.

Az én láncaim elég rozsdásak voltak már…

Elengedtem azt a vágyam, hogy ha görcsösen is, de ÉN akarjak üzenni a zenén keresztül. Mert ha nincs mit, vagy ha van, de nem találom meg a hogyant, akkor kínlódás az egész. Inkább alázattal rendelkezésére bocsátom a képességeim és a lehetőségeim olyan barátoknak, akik tudják, mit akarnak, és miként szeretnék azt közvetíteni. Egyébként is nap, mint nap „one man show-t” csinálok, külön öröm mások szándékait szolgálni az Ő felelősségükre.

Negyedik tanulság: ha a saját hajódat nem tudod irányítani, jobban jársz, ha átszállsz egy olyanra, ahol a kapitány tudja mit akar.

A lányok imponáló odaadással vettek részt a próbákon és nagyon jól akarták megvalósítani ezt az estét. Időrésekben tudtunk próbálni, amelyeket azért hoztunk létre, mert nem a kifogásokat kerestük, akartunk találni és meglepő kompromisszumokkal, de találtunk is lehetőséget a gyakorlásra. Profi hozzáállással és amatőr lelkesedéssel. Ezt most nem magyaráznám meg, mindenki értse, ahogy érti.

Vasárnap otthagytam Szegeden a rogyásig telt cseresznyefát, mert próbára igyekeztem. Hétfőn reggel a főpróbánkról az ország egyik legnagyobb vállalatának a Stratégiai Gondolkodás Programjának utókövető tréningjét vezettem, majd az autóban átöltözve beestem egy erősen ezoterikus estre, ahová magamtól valószínűleg nem jutottam volna el.

A rendezvény 6-kor kezdődött, mi várhatóan 8 körül kezdtünk, de tudtam, más úgy játszani, ha tudom mi történik addig, mintha csak beesem, ezt a tréningeken is így csinálom, itt is ezt az alapszabályt követtem.

Bárcsak később érkeztem volna…

Olyan hölgyeket láttam érkezni, aki láthatóan az asztrológusuktól érkeztek és a rendezvény után közvetlen a jósnőjük várja őket, ha nem ők maguk a megvilágosodott jósok.

„Szóval hová és mibe keveredtem és mit keresek én itt?” Ez a gondolat járt a fejemben, meg még az is, milyen szerencse, hogy csak egy közvetlen kollegám jött el.

Ötödik tanulság: a profi hozzáállás néha terheket rak ránk, de a profi így is tud teljesíteni.

Mivel magam is fellépője voltam az estnek, nem dolgozhattam ellene, hasznossá igyekeztem tenni magam. Lapokat osztottam, székekért mentem és igyekeztem nem minősíteni azt, ami történik.

A szünetben a lányok beénekeltek, leellenőriztem a gitár hangolását, és nekikészülődtünk.

Ezek a lányok tudnak valamit! Olyan szeretettel és odaadással énekeltek, amire a hallgatóság nagyon jól reagált. A mantrák dinamikája egyre inkább belerántotta a társaságot előbb a ritmusba, később a közös éneklésbe, és a legvégén az önfeledt táncba. Részese, sőt az egyik létrehozója lehettem ezeknek a perceknek, de magam sem hittem el azt, amit látok. Körülbelül a programunk közepe táján az egész társaság elemelkedett és a minket figyelő nézőkből-hallgatókból, önfeledten táncoló, éneklő, mosolygó, a dalokban feloldódó egységet alkotó közösség lett. Már én sem voltam előadó többé.

Körbefogtak minket az emberek, és miközben játszottunk, körülöttünk táncoltak, énekeltek.

Amikor becsukom a szemem, látom őket és ott vagyok újra … JÓ!!!

Nincs hatodik tanulság, mert még érlelni kell magamban, ami történt.

A lányok utána nem akartak haza menni, így egy közös vacsorán elvertük a fellépti díjunkat.

Annyira sokat nevettünk és olyan felszabadult volt az egész csapat, amilyen önfeledt lubickolásban régen nem volt részem.

Ma reggel pedig egy új csapattal indultam a Stratégiai Gondolkodás tudatos világába, a szünetekben meg mantrákat énekelgettem magamban :o)

Öröm és extázis a napfordulón

2010-06-22T20:43:00.006+02:00

Úgy kezdődött a koncertünk június 21-én, a Pozsgai Nikoletta szervezte Öröm-esten, mint bármely más fellépésen: kiálltunk a a terem színpadnak kikiáltott részére és belefogtunk. Ám hamarosan már együtt énekeltünk a közönséggel, 20 perc múlva pedig mindannyian az extázisig fokozódó örömtáncot jártunk a zene által megtartott biztonságos térben.

Végül rendhagyó módon rendeződött át a színpad. Lelkes közönségünk arra kért minket, énekeljünk még valamit, hogy zárásként egy körtáncban összefonódhassanak. Ebből fakadt az ötlet, hogy akkor álljunk mi középre, hogy mindannyian részesei legyünk az élménynek. Csodálatos volt átélni az egyre erősödő energiát, ami a gyorsuló zene hatására a szorosan összekapcsolódó kör és a kör középpontja között pillanatok alatt létrejött.

Az est szervezőjéhez máris érkező visszajelzésekből hadd idézzek most egyet:

“A MantraLight zenekar megmutatta, milyen az, amikor valamit teljes szívvel és odaadással teszünk, amikor egy csapat egy emberként működik. Csodálatosan építették fel a műsort, hihetetlen teremtő erővel hatottak rám. A csillogó tiszta tekintetük azt sugározta számomra, hogy csak így érdemes, csak így szabad az emberek között élni: hogy rájuk nyitod a szívedet, és megérinted őket ott legbelül, amihez olyan nehéz hozzáférni a mindennapi rohanásban.”

Te is ott voltál velünk? Mit éltél át? Írd meg nekünk a hozzászólások között!